Az alábbiakban kedves építész kollégánk, Csutiné Schleer Erzsébet szavait kölcsönzöm:
Kollégája, Molnár Tibor visszaemlékezésében így ír róla és a hivatalról: „A hivatalvezető Schmidl Ferenc műszaki tanácsos, feladatáért lelkesedő, intelligens, jóérzésű építészmérnök (…) A mérnöki hivatal az akkori szép város tükre volt…”
Schmidl Ferenc fiatalkori portréja. A kép Bándy Márta gyűjteményéből származik.
A hivatali feladatuk része volt számos közös tervezésük is. Molnár Tiborral egyik első munkájuk eredményeképp kiépült az Aggintézet szociális otthonná. 1934-37 között az Országzászló téri múzeumépület és kőtár bővítését is közösen tervezték meg. Csitáry Emil polgármester az 1930-as években nagyszabású városfejlesztési koncepciót dolgozott ki, a rendezési folyamat szakmai megvalósításának élén Kotsis Iván és Schmidl Ferenc építészek álltak. Ők formálták meg az 1938-as évforduló és Eucharisztikus Kongresszus miatt előtérbe került Székesfehérvár városképét, hozzá Hóman Bálint székesfehérvári nemzetgyűlési képviselő, miniszter révén állami fejlesztési pénzeket kaptak. A belváros rendezésénél a bontás, építés, átalakítás eszközeivel egyaránt éltek. Bontásokkal új tereket alakítottak ki. Az Országzászló tér területének rendezési tervét Schmidl Ferenc készítette, és az Ince pápa tér (ma Bartók Béla tér) is ily módon jött létre. A 30-as évek elején tervezte meg a Korcsolyázó Egylet házát (későbbi Sporthivatalt) az Ady Endre utcában. 1937-ben a Bástya utcai Schmidl-ház hátsó udvarában építette fel saját házát, főhomlokzatának sarkán Ohmann Béla Szent József kőszobrával. A három évig, aprólékos gondossággal tervezett magastetős modern lakóház az akkoriban kialakuló Várkörúti villasor egyéni ízű elemévé vált.
Schmidl Ferenc építészeti jelentőségét a fő művének tartott egykori Ince pápa téri Horthy Miklós Kultúrház, ma Csók Képtár és Vörösmarty Könyvtár épülete fémjelzi. Ezt Kotsis Iván professzor méltató szavai is tanúsítják: „ A tervező építész egy nehéz kikötésekkel terhelt problémát, szűkre szabott telken, a legmesszebbmenő takarékosság kényszer alatt nemcsak kifogástalanul alkotta meg, de példaszerű alaprajzi tisztasággal és magasfokú invenciójával bravúros építőművészi teljesítményt nyújtott (…) A művelődési ház építését a város kezdeményezte: vállalta, hogy az Aba Novák Vilmos által festett és az 1938-ik évi párizsi világkiállításon nagydíjat nyert, a magyar francia kapcsolatokról szóló monumentális képsorozat elhelyezésére megfelelő épületet emel.” ... 1940-ben, a vitézi rend 20 éves fennállása alkalmából Schmidl Ferenc ezen munkájáért a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapta. A Vitézi Székház épületében működött a Hétvezér étterem, ennek belső berendezését is ő tervezte.
Dr. Tóth János írja róla a Magyar Építőművészet 1978/3. számában: „Schmidl Ferenc vérbeli városesztétikus volt. Székesfehérvár szépítése, polgármesterének, Csitáry Emilnek és a város építészének Schmidl Ferenc nevéhez fűződik. (…) Az ő működéséhez kapcsolódik Pátzay Pál lovasszobrának végleges elhelyezése a fıtéren. A kitőnő szobrászmővész a szobrot a városház előtti tér közepére tervezte. Schmidl azért harcolt, hogy a városház mellé kerüljön a szobor, tengelyével a városházára merőlegesen. A párharcban a városesztétikus győzött.”
1940-ben összeállította Székesfehérvár városfejlesztési tervét, amely a korszerű városrendezési elvek és a realitás iránti érzék jegyében készült. A megépült középületeken kívül a székesfehérvári Szőlőhegyre és a Balaton partjára nyaralókat tervezett.
Pátzay Pál: A 10-es huszárok lovasszobra - A szobor avatása 1939. december 9-én, Csitáry G. Emil polgármester beszél az ünneplőkhöz. Forrás: Demeter Zsófia-Gelencsér Ferenc: Örvendezz, királyi város!, 71. o.
Schmidl Ferenc 1944–45-ben a székesfehérvári harcok idején helytállásával sokmilliós értéket mentett meg a városnak. 1946-ban, beosztott mérnökként, még elkészítette a Fáy lakótelep parcellázását családi házak számára, majd lemondott. Kotsis Iván meghívására 10 éven át intézeti tanár volt a Műszaki Egyetemen, lakó és ipari épülettervezést oktatott. Tanári munkássága idején vágóhidat tervezett India és Jugoszlávia részére, tervpályázatokon is sikerrel vett részt. Az egyetemen 1956 után helyzete ellehetetlenült, ezután a LAKÓTERVnél, majd a BUVÁTIban volt tervezőépítész. 1962-től az Építésügyi Minisztérium Pest-Komárom-Nógrád megyei területi főépítésze lett, és rendezési terveket készített Vácra, Salgótarján ba. Több tervét típustervként használták (orvoslakás rendelővel). A Dunakanyar Intéző Bizottságnak alapító tagja, majd 1974-től műszaki tanácsadója volt. Jelentős szerepet töltött be a Dunakanyari üdülőterületek építészeti színvonalának emelésében. Több szakmai és tudományos egyesület tagja volt. Szakcikkei, tervismertetései a Tér és Forma és a Magyar Építőművészet c. folyóiratban jelentek meg.(Közvágóhidak tervezése és gépi berendezése, Bp 1942; Épülettervezési is meretek, Bp 1950.)
1977-ben megkapta az Ybl Miklósdíj I. fokozatát „Több évtizedes magas színvonalú építészeti, városfejlesztési és oktató tevékenységéért, sokoldalú életművének elismeréseképpen”.
