Sajtómegjelenés

A tér története messzire nyúlik: a középkori város és palota falának északkeleti határa húzódott itt, mely a belváros falaival együtt épülhetett fel a tatárjárás után, a XIII. században. A mai tér tulajdonképpen az egykori vizesárok volt, melyből a XVII. századra nyílt vizű csatorna lett. (Erre emlékezik a jelenleg a felszínen csordogáló díszfolyóka.) A terület az 1930-as években alakult köztérré, részben a nyílt vízelvezető csatornák lefedésével, részben több környező ingatlan elbontásával. A trianoni sokk után országszerte elindult országzászló-mozgalom keretében állítottak itt 1936-ban Országzászló emlékművet, mely a hozzá tervezett lesüllyesztett térrel együtt az akkori városszöveti adottságokhoz igazodott. Az emlékművet 10 évvel később elbontották.

Most az - azóta megváltozott térszerkezeti viszonyokra érzékenyen reagáló - újragondolás volt a cél, tiszteletteljes figyelemmel az eredeti kialakításra. Az emlékmű a megnövekedett tér közepére került, körszimmetrikus elrendezéssel. A másik emblematikus térelem, az 1960-ban elkészült Virágóra változatlan helyen és méretben, változatlan óraszerkezettel, de újragondolt külsővel illeszkedik be a megújult köztérbe.

A tér az átépítés előtt és után két nézőpontból

A várostörténeti vonatkozások mellett nagyon is mai igények jelentkeztek fő tervezési szempontként: szükség volt az elmúlt évek sikeres programturizmusának köszönhetően erősen megnövekedett belvárosi gyalogosforgalom befogadására, illetve leültetésére a Fő utca közvetlen szomszédságában álló, idős fák által árnyékolt téren.
A terv a meglévő fákat zöldfelületi értékként kezelte, a legtöbbet sikerült is megtartani. A törzsek köré tervezett árnyékot tűrő cserjékkel és évelőkkel borított - az eredeti gyökérmyak szinteket szem előtt tartó - kisebb-nagyobb dombok élhető körülményeket biztosítanak a fák számára. Így alakultak ki a nagy arányban jelen levő burkolt felületek zöld szigetei, melyek organikus szervező elemeivé váltak a köztérnek.

A kivitelezés 2017. szeptemberében a bontási és közműépítési munkálatokkal kezdődött, tavaszra jutottak el a burkolatépítésig, majd a kertépítészeti munkákig. Az egyedi mű- és természetes kőelemek: a padok, ülőkavicsok, az emlékmű elemeinek elkészítése is hónapokat vett igénybe, csakúgy, mint az egyedi grafikai elemeket is tartalmazó fémmunkák. 

Elférünk egy kavicson: a tevezők (KörTeKert) és a dekorbeton kavics kivitelezői (Krausz High -Tech Stone) - A kavicsok alternatív használatban - A megmentett platán

A kivitelezés során mindig adódnak egy-egy részletet érintő, előre nem látható, sürgős átgondolást, időnként újratervezést igénylő feladatok, melynek megoldására a tervezői művezetés keretében kerül sor. Erre érdekes példa a tér emblematikus platánfájának megmentése. A földmunkák során kiderült, hogy a közel 60 éves fa gyökerei nem a vártnalk megfelelően, hanem oldalirányba, kizárólag a Virágóra felé nőttek, magasan a talajfelszínhez közel, ami a fa mellé tervezett burkolatszint kialakítását ellehetetlenítette. A gyökerek ráadásul a feltárás során megsérültek, ezért a tervező-kivitelező-megrendelő csapatnak döntenie kellett a fa megtartása és az elkészített terv módosítása vagy a fa kivágása között. Az Élet mellett döntöttek, többszázezer forintos többletköltséget felvállalva. A fa megtartását a Magyar Faápolók Egyesülete is segítette, idős és sérült fák ápolásában szerzett tapasztalatik átadásával. A megsértett gyökereken elvégezték a sebkezelést, a fa koronájának szakszerű, drasztikus visszametszése is megtörtént. Szükséges a fa statikai megerősítésére (3 irányból történő megtámasztására) is mindaddig, amíg a fa gyökérhálózata meg nem erősödik (várhatóan kb. 2 év). Szerencsére a platán a szakazerű kezelésnek köszönhetően szemmel láthatóan jól van.

A teret az átadás óta benépesítik a belvárosban sétálók: szerelmespárok és rejtvényt fejtő nyugdíjasok hűsölnek az árnyas padokon, kamaszok csúszkálnak az ülőkavicsokon, a gyerekek pedig nem tudják megunni a díszfolyóka mezítlábas felfedezését. A növények lassan beborítják a dombokat. A tér megtelt élettel, és ez volt a fő cél!

Tájépítészeti tervezés és művezetés: Vojtek Tímea, Herczegné Ghyczy Zsuzsanna, Fodor Emese
Építészeti tervezés (emlékmű): Boór Bernadett
Grafikus: Nádi Boglárka
Egyedi műkő elemek gyártása: Krausz Péter
Kivitelező: Székesfehérvár Városgondnoksága Kft., Orinoco 2002 Kft.
Fotók: Páble Diána, Bácskai Gergely, Vojtek Tímea, Herczegné Ghyczy Zsuzsanna